Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lassulás

2010.04.23
Kép A lassulás
 
A „Kezdeti nehézségekben” felsoroltam néhány okot: neveltetés, szocializáció, elszürkülés, belénk ivódott – magunk által is gyártott – félelmek, amik akadályozhatják az örömgyűjtést, a vágyak kiteljesedését, megvalósulását. Megbeszéltük, mi az, amit tenni kell, és mi az, amit ne tegyünk akkor, amikor elhatároztuk magunkat a változtatásra. Most még egy kihagyhatatlan részletre szeretném felhívni a figyelmeteket, és erről ejteni néhány szót: a lassulásról.
 
Az elszürkülést, ezt a gépies viselkedést, lelketlen életet – most ne sértődjön meg senki, a lelkünk sírva távolodik egyre messzebb tőlünk -, kellene átfordítani abba az állapotba, amikor már minden fűszálnak, napsugárnak, embernek, állatnak, növénynek és ásványnak örülni tudunk, és bármit is látunk és hallunk, abban találunk egy apró csodát, egy apró örömöt. Ha észreveszel kezdetben egy-egy ilyen csodát, eseményt, számodra kedves emberi tulajdonságokat, szépségeket a természetből, akkor, ahogy telnek majd a napok, egyre többet látsz meg belőlük. Ezek az örömök – mint felismerések, és doppingszerek -, átjárják a szívedet és lelkedet, a testedet, és egyszer csak azon kapod magad, már „észrevétlenül”, nem is tudatosan, de ott vannak az örömeid. Ekkor megkapod a figyelmeztetést önmagadtól, ha lehet jó is, miért legyen rossz? Tehát mégis csak tudatosan, még tudatosabban figyelsz arra, hogy még több örömöt lelj az életedben – mert már tudod, milyen ez az állapot. Jó. Spontán irányítani fogod magad az örömfigyelésre. A „spontán irányítás” kifejezésben található két szó látszatra ellentmond egymásnak, de ha majd figyelsz az örömeidre, rájössz, hogy mégis van ilyen.       
 

Kép

Ennek a résznek azért az a címe, hogy Lassulás, mert ahhoz, hogy elkezdd az örömgyűjtést, illetve annak megtalálását – akár egyet is – egy nap, kicsit jobban kell figyelned. Magadra. Megvan az elhatározás a változtatásra, van egy vágyad, az egyik lehet az örömgyűjtés (mondjuk), részletesen kidolgoztad a tervedet, tudod, mire figyelj, és mire ne. Nos, ahhoz, hogy idáig eljuss, és magaddal foglalkozhass, önmagadra és nem másokra kell figyelned. Eddig nagyon sok idődet elvette a gyerekek fegyelmezése, a szomszéd szidása, a sikertelenségeid sorolása, a siránkozás, a kritizálás. Lassan ezeket hagyd el, és kezdj el foglalkozni magaddal. Először, ahogy a „Mi ne legyen az elhatározásban?” fejezetben írtam, kicsi változtatásokat eszközölj magadon (ruhatár, kommunikáció), és ha megvan, máris begyűjtheted a megvalósításnál a megvalósítás örömeit. Felvettél egy szoknyát? – örülj! Idegenekkel beszélgetsz csak úgy? – örülj! Ettél egy szelet tortát?- örülj! Elmentél edzésre?- örülj! Ahhoz, hogy ezt megtehesd – és még egyszer mondom, ez egy nagyon nehéz rész – a figyelmedet másokról a magad irányába kell fordítani. A gyerek akkor is ott lesz ébredéskor, és neked kell felöltöztetned, de keresd magadban az érzést, az igazit: örülj a gyerekednek. Hogy van. A munkahelyeden ugyanazokkal fogsz találkozni, mint eddig, de figyeld magad, és keresd meg az igazi érzést magadban, az örömöt, hogy neked van munkád. Örülj, hogy a többieknek is van. Eleinte, amikor felébreszted a gyerekedet, vagy bemész a munkahelyre, a régi, felszínes gondolatok és érzések fognak eluralkodni rajtad, de te vizsgáld csak magad, ne szólj semmit, az igazi érzést keresd, az örömöt.
 
Hogy neked van:
 
            - gyereked
            - munkád
            - autód
            - hogy nincs autód, de kényelmesen utazol a vonaton
            - hogy útközben mindenki udvarias volt
            - a kollégáid kedvesek és segítőkészek
            - a férjeddel együtt neveled a gyerekedet
            - a barátnőddel jókat beszélgetsz 
Végtelen a sor. Nem is kell olyan nagyon keresned, csak figyelned, és megtalálnod az életedben azokat a dolgokat, amik amúgy is megvannak:
 
AZ ÖRÖMEIDET.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.