Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fogalmak - Érzelem

2010.04.05
Fogalmak
Kezdjük az alapoknál. Annak ellenére, hogy nem kívántam belebonyolódni fogalmakba – most sem fogok -, egyes kifejezéseket, amiket többször szerepeltetek az írásaimban, jegyzeteimben, most mégis definiálni fogok – tankönyvekre, lexikonokra hivatkozva, megjelölve a pontos forrást is. Bármi, ami ebben a blokkban szerepel, ennek ellenére, nem azt jelenti, hogy kőbe vésett dogmaként, paradigmaként kell kezelni, hozzányúlni, használni, inkább arra, hogyha már el szeretnénk valahova jutni, legyen miről elrugaszkodni, legyen mitől eltérni, esetleg megcáfolni, vagyis, legyen honnan elindulni, legyen miről dobbantani. Valószínűleg, ahogy az idő halad, úgy ezt a fejezetet is tovább bővítem.       
 
Az érzelem fogalma (Tk. Pszichológia, Tankönyvkiadó, Budapest, 1976.)
A magasabb rendű élőlények alapvető szervi szükségleteit érzelmek, emóciók kísérik. (pl. vészhelyzet átélése, izgalom a támadás során, kínos éhség). Az ember emóciói is kapcsolatosak alapvető szükségleteivel, de a humanizálódás folyamatában ezek jelentős részben intellektuális kontroll alá került érzelmekké váltak. Kialakultak a magasabb rendű, csakis az emberre jellemző szükségletek és az ezeknek megfelelő érzelmek (pl. etikai, esztétikai téren). Ezek az érzelmek éppen azáltal jönnek létre, hogy az adott izgalom kapcsolatba került valamely asszociációs sorral, régi tapasztalatból eredő tényezőkkel. Mintegy „megtanuljuk”, hogy mit jelent a számunkra a múltban már tapasztalt jelenség, amely valamely cselekvés felé vezet, vagy attól eltávolít. Adatok erősítik meg azt a véleményt, hogy az emocionális tényezők az érzékelést is befolyásolják, s az emocionális állapotnak abban is szerepe van, hogy mit veszünk észre. 
Az érzelmek egy része örökletes, más része pedig egyes szituációkhoz kötött, és tanulás által jön létre.
Az egyén különbözőképpen viszonyul a környezetéshez, melynek során a személyiség a tevékenység folyamatában alakul. A tevékenységi folyamat érzelmeket vált ki az emberből, ugyanakkor az egyes érzelmi folyamatok és állapotok visszahatnak a tevékenységre. Az érzelmek tehát motivációs bázist jelentenek magatartásunk szabályozásában, cselekvéseink véghezvitelében. Az érzelmek alakítják pszichikus megnyilvánulásainkat, s jelzik személyiségünk mindenkori állapotát, természeti és társadalmi környezetünkhöz való viszonyát.
Az egészséges személyiségű ember célszerűen szabályozza magatartását, a vele kapcsolatos érzelmeit, emocionális folyamatait. Ezt mindenekelőtt az érzelmi kontroll teszi lehetővé.
Az érzelmek szubjektív jellege azt jelenti, hogy az átélt élmény hatóereje, jelentősége, mindig attól a szubjektumtól, egyéntől függ, akiben az érzelmek keletkeznek. Egy és ugyanazon jelenségnek, cselekménynek más-más emberben igen eltérő érzelmi vetülete van.
Élményeink, érzelmeink kihatnak egész szervezetünkre, és a legszorosabb kapcsolatban vannak idegrendszerünk állapotával. Az érzelmek sokszor jelzik szervezetünk károsodását.
Az érzelmek az egyén állásfoglalását is kifejezik a világ jelenségeivel kapcsolatban, következésképpen legbensőbb énünket jellemzik. Ezért az érzelmeket csakis az egész személyiség életének, sorsának, az őt ért környezeti hatásoknak viszonylatában lehet helyesen értelmezni. Jakobszon szerint: „Az érzelem lényege az az emocionális viszony, mely az ember, s egy meghatározott tárgy vagy jelenségek egy meghatározott köre között létrejött. Az érzelem mindig a valóság ilyen vagy amolyan tárgyára (jelenbeli, múltbeli tárgyára, művészi ábrázolására stb.) irányul. „
Az érzelmeknek igen jelentős szociálpszichológiai összefüggéseik vannak. Egy-egy cselekvésnél az előző tapasztalatok alapján mintegy „anticipáljuk” a pozitív vagy negatív érzelmekkel járó tevékenységet. Az emóciók spontán „kiélése” az értelmi és az akarati tényezők, társadalmi szabályozottság következtében alakul (félelem, agresszió). Az érzelem motiváló, cselekvésre késztető szerepe alapvető.  
Az érzelmek társadalmi-történeti fejlődését a következő tényezők jellemzik: 1. Új érzelmek jelennek meg a társadalmi fejlődés során. 2. Egyes érzelmek megváltoznak, sőt el is tűnhetnek. 3. Megváltozik az ugyanazon jelenségekhez való emocionális viszony, amelynek következtében átalakulhat az érzelmek jellege.
Az érzelmek a második jelzőrendszer, a tudat legfőbb irányítása alatt állnak. Számtalan kísérlet bizonyítja, hogy szabályozni, hátráltatni is képes az agykéreg az érzelmek megnyilvánulását. Az érzelmek elviselése tehát szoros kapcsolatban van az idegrendszer egyensúlyi állapotával.
 
Az érzelmek kifejezése  
Az ember élményeit, érzelmeit mimikával és pantomimikával, arcának, testének mozdulataival, hangjának ritmusával és színezésével is kifejezheti. A nevetés vagy a sírás az érzelmi vihar külső kifejezési formája. A beszédintonáció is sajátos formában fejezi ki a bánatot, a lelkesedést, a csodálkozást, a dühöt stb.
Az emocionális kifejezési formák részint öröklöttek, részint magatartásunknak a tanulással elsajátított területéhez tartoznak.
Az érzelmek sajátos jellegéhez tartozik a polarizáltság, vagyis a kétsarkúság. Néha egy-egy érzelem saját ellentétébe csaphat át. Az érzelmeket ellentétpárokba rendezhetjük: szeretet-gyűlölet, öröm-bánat stb. Az érzelmeknek ún. infekciós jellegük van, vagyis az ember hajlamos arra, hogy szinte önkéntelenül utánozza az érzelmek kifejezését, a mosolyt vagy a szomorúságot.
Személyiségünk változásának jellegzetes kifejezői az érzelmek. Minden életkornak megvan a maga sajátos, jellemző érzelmi színezete.
Az érzelmeink adnak cselekedeteink számára energiatöltést. Az érzelem velejárója minden tevékenységünknek, mozgatórugója, energiatöltése életszemléletünknek, vágyainknak, törekvéseinknek.
 
Az érzelmi állapotok és élmények főbb fajtái 
 
  1. A tevékenység, cselekvés jellege szerint megkülönböztetünk aktív (szténikus) és passzív (aszténikus), pozitív és negatív érzelmi élményeket. Szükségleteink kielégítése, törekvéseink elérése kellemes érzéseket, a kudarc viszont kellemetlen érzéseket támaszt. A szténikus érzelmek fokozzák tevékenységünket, növelik a teljesítmény energiaszintjét, míg az aszténikusak ellenkezőképpen hatnak. Pozitív vagy negatív lehet egy emóció attól függően, hogy a tevékenység, amelyre késztet, sikeres-e (ill. kecsegtet-e sikerrel) vagy sikertelen (eleve sikertelenségre van ítélve). A kudarc emocionális vetülete a frusztráció állapota, amelyet akkor élünk át, midőn akadályokba ütközünk valamely tevékenységünk során célunk elérésében. Ez kínzó érzelmi állapotban aktualizálódik. A kudarc általában csökkenti, a siker jórészt növeli, erősíti törekvéseinket.
  2. A cél elérésének mértéke, foka szerint megkülönböztetjük a feszítő és a feloldó érzéseket.
  3. Az érzelmeket egyes pszichés jelenségekhez, folyamatokhoz, megnyilvánulásokhoz való kötődésük szerint is osztályozhatjuk. Pl. intellektuális, esztétikai, morális stb.
  4. Az érzelmi állapotok jellege szerint beszélünk hangulatról, indulatról és szenvedélyről. A hangulat tartós érzelmi állapot. Akarattal befolyásolhatjuk. Az indulat: az érzelmek néha kitörő jellegűek, gyors reakciót jelentenek valamely cselekvés során, és aránylag rövid ideig tartanak. Az érzelmi túlfűtöttség állapota jöhet létre. A szenvedély tartós, erős érzelem. Egy-egy cselekvéshez kötődik.
  5. Az érzelmek egyéni különbségeket mutatnak erősségük, irányulásuk, mélységük, tartósságuk szerint.
 
Az érzelmek magunkhoz és másokhoz kapcsolódhatnak. Az előbbiekhez tartozik pl. a siker és a sikertelenség (kudarc), élménye, a bűntudat, szégyen, a büszkeség, míg az utóbbihoz a szeretet, a féltékenység, az irigység, a gyűlölet stb.       
   
Érzelem (Pszichológiai Kislexikon, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., 2001.)

emotion, emóció, M. Arnold megfogalmazásában az érzelem átélt tendencia valami felé, amit az egyén intuitíve jónak, hasznosnak, kedvezőnek, kellemesnek, előnyösnek, illetve valami elől, amit intuitíve rossznak, károsnak, kellemetlennek, kínosnak, előnytelennek értékel. Az érzelem meghatározása taxonómiai, leíró jellegű, nem mérésen alapul. Az érzelem cselekvésre késztető, motiváló erő, amelynek keletkezését egy értékelő folyamat, határozott ítéletalkotás kíséri. Bipoláris jellegű, ismerünk pozitív és negatív jellegű érzelmeket és olyanokat is, amelyek egyik kategóriába sem illeszthetők bele. Ranschburg Jenő szerint negatív érzelem: a félelem, a harag, pozitív érzelem: az öröm, a szeretet. Vannak feszültségoldó és feszültséget, szorongást keltő érzelmek. Az érzelem tartalmaz veleszületett és tanult tapasztalatokat, amelyek állandó interakcióban, kölcsönhatásban állnak egymással – így esetenként, aktuális környezeti hatásra módosulnak. Az érzelmek alakulásában a spontán és a tudatos nevelő hatásnak egyaránt szerepe van. Az érzelmek intenzitása eltérő: gyenge hangulatok vagy erős effektusok, impulzusok jelenhetnek meg. Az emóciók irradiálnak, majd kimerülnek. Roseman szerint az érzelmeknek öt komponense van: 1. fiziológiai: vegetatív szimpatikus idegrendszeri változások (Cannon-féle vészreakció), 2. nonverbális kommunikációs összetevő: testbeszéd, 3. konnatív: viselkedéses komponens, 4. fenomenológiai: kognitív kiértékelés, 5. emotivációs: cél, irányultság. Daniel Goleman a következő alapérzelmeket különíti el: 1. félelem, 2. harag, 3. öröm, 4. szomorúság, 5. szeretet, 6. undor, 7. kíváncsiság, 8. meglepetés, 9. szégyen. Léteznek csak az emberre jellemző, magasabb rendű érzelmek, amelynek három csoportja van: 1. erkölcsi-szociális, 2. intellektuális, 3. esztétikai érzelmek.

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.