Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kezdeti nehézségek

2010.04.12

A kezdeti nehézségek

 Az elszürkülés
 
Kezdetben azért vannak nehézségek, mert nincsenek sikerélmények. Mint kőszikla, olyan szilárdan rögzültek benned az egó, a múlt elvárásai. Amik persze már a sajátoddá váltak! Életünk/életed, hacsak nem figyelünk rá oda, mint az Amazonasz folyik át rajtunk: egyik napról a másikra. Hömpölyögve, magával sodorva bennünket a rossz szokásainkkal, érzéseinkkel, gondolatainkkal együtt. Mint a mókuskerék megy minden percről percre, napról napra, hónapról hónapra, évről évre. Ha nem határozzuk el magunkat már ébredéskor, hogy tudatosan odafigyelve gyűjtjük a saját örömeinket, akkor nem fog menni. És ha el is határoztuk, hogy az örömeinket gyűjtjük mától, sőt, még rá is meditálunk egy kis jógával megfejelve munkába indulás előtt, akkor sem biztos, hogy rögtön menni fog. Ugyanis mindennapi, a már megszokott életünk, személyiségünk, egónk, tudatunk nincs ráállva az örömre, az örömgyűjtésre. Egyszerűen nem látjuk meg másokban a jót, a szépet, vagy ha észre is vesszük, irigykedve fordulunk el egy szájhúzás kíséretében.
 
- Miért nem látjuk meg a szép dolgokat, miért nem fogadjuk el kedves embereket, vagy csak veszünk észre az emberekben jó tulajdonságokat is? Ennek nagyon sok oka lehet, most hármat emelek ki.      
 
Okok: egy a neveltetés és a szocializáció, kettő az elszürkülés és három a félelem.
 

Kép

Az első ok tehát a neveltetésünkből, a szocializációból fakad. Ha gyerekként, fiatalként elégedetlen szülők, nevelők, ismerősök garmada karöltve és kórusban számodra a negatív gondolatokat pumpálta beléd, biztosan te is hasonlóképpen fogsz gondolkodni felnőttként. (Hányszor hallottad anyukádtól, apukádtól: „Ne tegyél rossz fát a tűzre!”, „Ezt ne tedd, azt ne csináld!”, Téged, megkérdeztek, hogy neked mi a jó? Hányszor hallgattad végig szüleid veszekedését semmiségeken?, Hányszor hallgattad végig anyukád és barátnői traccspartiját, miközben a férjüket (apádat is), és az éppen hiányzó barátnőjüket szidták?, Hányszor mondták az iskolában, ülj egyenesen, s jelentkezz, ha szólni akarsz? A sor végtelen. És itt jegyzem meg, a szocializációhoz hozzátartozik, hogy rád szóljon anyád, apád, az óvó néni, a tanító néni, stb, s az is – többek között -, hogy hallgasd a felnőttek beszélgetéseit. De biztos vagy abban, hogy neked ezt a sort kell folytatnod? Biztos, hogy így, ilyen formában? Biztos, hogy te úgy akarod továbbvinni a családi-társadalmi „hagyományokat”, ahogy azt te kaptad, ha most rosszul érzed magad tőle?)          
 

Kép

A másik oka a kezdeti nehézségeknek a mindennapok rohanása, az elszürkülés, beleszürkülés a saját életünkbe. Az elszürkülés, a mókuskerék, mint mocsár húz lefelé. Tulajdonképpen úgy végzed az ügyeidet napról napra, mintha gép lennél. Mert gép vagy. Gépiesen ébredsz, és keresed a telefonod nyomógombját, hogy végre abbahagyja a csörgést. Gépiesen iszod a kávédat, még az ízét sem érzed, pedig fél tubus cukrozott „nyálat” és még tejszínhabnak látszó valamit is nyomtál bele. Csak megszokásból teszed, ugyanúgy, ahogy a gyerekedet is ébreszted, és öltözteted. Gépiesen rivallsz rá, hogy siessen, pedig nem tett semmit, csak még nem vette fel a ritmusodat. Hogyan is vette volna fel, hajnal fél hét van. Gépiesen adsz neki egy puszit az oviban, iskola előtt, kezébe nyomva az uzsonna csomagot, a tesi felszerelést. Gépiesen mondod, hogy vigyázzon magára, s figyeljen a tanárra, majd délután érte mész. S közben, még be sem ültél az autódba, már a munkahelyeden vagy gondolatban. Gépesen hajtasz el, és vezetsz, talán a rádiót sem kapcsolod be, ha igen, azt sem hallod, hogy szól a zene. Gépiesen végzed a munkádat, unalomig nézed a többieket, de meg sem látod őket. Gépiesen ebédelsz, unod az ebédet is, ehetnél bármit is. Gépiesen várod a munkaidőd végét. Gépiesen irány hazafelé, az óvoda, az iskola. Ismét otthon vagy, türelmetlenül a gyerekkel: - lassú vagy, buta vagy, hányast kaptál, miért nem lett ötös a dogád, miért nem mentél edzésre, miért nem pakolsz el? Stb. Gépiesen mindeközben vásároltál néhány dolgot, gépiesen szidva a párodat, még mindig nem lehet rá számítani ilyen piszlicsáré dolgokban sem. Közben gépiesen arra gondolsz, mit gondolsz?! füstölögsz, megint főznöd kell. Így aztán gépiesen főzöl, mosogatsz, majd még mosol is egyet. Ismét gépiesen gondolod, kérdezed: a gyerek bepakolt-e, megfürdött-e, lefeküdt-e? S napnak még nincs vége a gépiesen végzett ügyekben… 
 
Hát, nem mondom, hogy könnyű kimozdulni a gépies énünkből! Még meg is magyarázzuk magunknak, nincs időm semmire sem, senkire sem, főleg nem magamra! Mindig csak ez a rohanás.
 

 

Kép

Harmadik oka a kezdeti nehézségnek a belénk ivódott félelem. Félelem attól, hogy nekem nem lesz. Mert mit mondasz?
 
Nekem nem lesz:      - fiatal, jóképű pasim
                                 - saját lakásom, kocsim
                                 - egy jó állásom, ami végre pénzt is hoz,  nem csak a gürizést, nem is beszélve az önmegvalósításról
                                 - időm a gyerekeimre soha
                                 - időm magamra soha
                                 - időm a férjemre soha
                                 - időm a feleségemre soha
                                 - annyi pénzem, hogy világkörüli utazást tegyek. stb  
 
Folyt. köv.: Lassulás, Összefoglalás, Mi van az okok mögött?, néhány egyszerű példa
 
Ha van kedved, írj az ÖRÖMHÍRADÓBA: most a félelmeidről, az elszürkülésedről, a gépiességről, vagy hogy téged, hogyan neveltek/nevelnek a szüleid, tanáraid? Te hol tartasz az örömgyűjtésben? Elhatároztad már magad, vagy csak vergődsz, s nem veszed észre, csak a cipőd sáros, nem te? Akarod-e elhatározni magad? Ha nem, miért nem?

ÖRÖMHÍRADÓ 

 

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.