Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyitóoldal

2010.03.10

 

Kiknek ajánlom?
 
- Mindazoknak, akik tudják, tapasztalják, élik saját örömeiket, ezáltal mindennapjaikban többnyire mosolyognak, boldogok és sikeresek. Miért?
Hogy megosszák velünk a gondolataikat, elmondják saját tapasztalataikat, személyes példáikat. Hogy abból azok is erőt meríthessenek, akik éppen nem tudják megélni örömeiket. Azokat a pozitív, felemelő élményeket, amik a lábuk előtt hevernek.
 
- Azoknak is ajánlom, akik most boldogtalannak, depressziósnak, ügyetlennek, kevésnek, önbizalom hiányosnak, fapofának, kedvetlennek, szerencsétlennek gondolják önmagukat. De ahogy ezt olvassák – hiszen nem véletlenül kerültek erre a lapra -, azt gondolják: - Na, ennek vége! Itt az ideje változtatnom.
 
- Azoknak is ajánlom, akik igen is voltak már örömhelyzetekben, tudtak örülni az életnek, az életüknek, de most valamiért nem tudják visszahívni azt a fajta gondolkodást, ami akkor jellemezte őket. Igen is vannak jó és szép emlékeik, teremtettek csodákat, de most az életüknek valamelyik területén negatív spirálba kerültek.
 

- Ajánlom kortól, nemtől, vallástól, hittől függetlenül mindenkinek. Tehát gyerekeknek, tinédzsereknek, fiataloknak, szülőknek, nagyszülőknek és szingliknek, házasoknak és elváltaknak. A sor végtelen…    

Kép

 

  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

atomicafe@freemail.hu

(Kocsis Ágnes, 2010.04.07 19:46)

Kedves Krisztina!
Csak azért gondoltam, hogy írok, mert pont ma jöttem rá arra, hogy bár már megszűnt az a lelki problémám, én még mindig jelen éreztem, sőt még jobban is, mint azelőtt. De életem túlnyomó részében a pesszimista látásmód volt jelen, és felmenőimben is. Elkapott egy csúnya betegség, és az segített rájönni, hogy már nincs is baj, "csak" a megszokott pesszimista sémát követem.
Mivel 10 éve szenvedélybeteg voltam, és meg akartam gyógyulni, egyetlen lehetőségem volt csak, hogy ezeket a negatív beidegződéseket pozitívra váltsam fel. Ez nagyon nehéz, főleg ha az ember még nem igazán tudatos, és ezen automatizmusok többsége tudat alatt működik. A drogfüggőségből számomra az első lépés az volt, hogy keressem meg az életben az ugyanolyan intenzitású örömforrást. Akkor nekem a legkisebb öröm is óriási volt :)
Tehát a terápia amit használ nagyon is eredményes.
Nem elhanyagolható viszont a hibákkal való szembenézés sem, mert egy nagy nehézség leküzdése egyrészt erősít, másrészt nagy örömforrás.
A mély gödörből csak annak sikerül kimászni, aki akarja. Aki nem akar változni, azt is el kell fogadnunk.

Sok erőt és örömöt kívánok a munkájához és az életéhez!

fillerke@freemail.hu

(Garas Krisztina, 2010.03.13 10:55)

"Most valamiért nem tudják visszahívni azt a fajta gondolkodást" ez a mondat ütött szeget a fejemben.
Pszichiátriai és szenvedélybetegekkel foglalkozom, és naponta tapasztalom, -elsősorban a lelki betegek között,- a negatív gondolkodást. Az előre bejósolt rosszat. Hogy úgysem fog sikerülni.Próbálom azt a készséget fejleszteni bennük, hogy tudatosan figyeljenek minden apró lehetséges örömforrásra, sőt feladatként akár naponta 5-öt írni is kell 1 héten keresztül.
Régi életükben kutakodva, visszaidézzük azokat a dolgokat, amik egykor jól működtek, illetve elemezzük, vajon akkor mik voltak azok a tulajdonságok, amelyek segítségével elérték céljaikat, és amelyek ma már nem működnek.
Az a kérdésem, hogy egy súlyos depressziós esetében hogyan érhető el, hogy örülni legyen képes?