Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megtanultam, hogy mindenért hálás legyek

2010.04.21

Megtanultam, hogy mindenért hálás legyek

Néhány napja, az egyik közszolgálati csatornán láttam egy dokumentumfilmet Alice Sommer 98 éves zongoristáról, aki megjárta a poklot a II. világháború egyik náci táborában, Theresienstadteban, aki ebben az időben elveszítette a férjét és az anyját is. Nem volt szándékomban a film közben jegyzetelni, de a 98 éves asszony száját olyan mondatok hagyták el, hogy nem bírtam, egy idő után írni kezdtem, amit mond. Töredékesen, de hogy érezzétek azt a hitvallást, életigenlést, amit Ő adni tud nekünk, néhány mondatot most leírok nektek. (Hangsúlyozom: nem a narrátor, vagy valaki, valakik mondtak valamit vele kapcsolatban, hanem ő mesélte el az életét.)
 
„Tudni kell az életünkben: mi a fontos és mi a nem fontos. Mi a lényeges, s mi nem lényeges… Először rossznak kell lenni ahhoz (rossz dolgoknak kell történnie), hogy utána jobb legyen.”
 
„Az élet gyönyörű, a természet különösen gyönyörű, a szeretet mámorító.”
 
„Az emberi lét középpontjában az anyai szeretet áll.”
 
„Két és fél órát gyakorolok ma is. Ez az életem.”
 
„A zene felséges. Egyszer arra gondoltam a táborban, ha Hitler hallaná, kevesebb lenne benne a gyűlölet.”
 
„Áhitat volt a jéghideg teremben (legalább száz koncertet adott a táborban kb. húsz, ahogy mondta, kiváló zenésztársával együtt) - az emberek mégis eljöttek.”
 
„A legnehezebb megtalálni a leghelyesebb választ.(A két gyereke is ott volt vele.) A gyerekek és mi nevettünk abban a borzasztó gettóban.”
 
„A gyerekek mindig kérdezték: - Mi az, hogy zsidó? Miért nincs mit enni?”
 
„Reggelire valami fehér löttyöt, ebédre valami barna löttyöt, és vacsorára megint valami ehetetlen löttyöt adtak enni… Mi, zenészek azonban egészségesek voltunk. Ha tudtuk, hogy este játszani fogunk, boldogok voltunk. Még a legnehezebb időkben is boldoggá tett bennünket.”
 
„1944. október 9-én a legszebb korban lévőket felsorakoztatták, és elvitték. A férjemet és a barátnőmet is. A férjem csak annyit mondott búcsúzóul, hogy önként semmit ne tegyek meg. Másnap, kedden, ezer ember jelentkezhetett, hozzátartozók, akiket elvittek… Én nem jelentkeztem. A férjem megmentett…”
 
„A nővérem – akivel ikrek voltunk- mindig azt mondta: - Borzalmas ez a világ. …
Ha a szervezet feszült, nem tud jól működni. Ő meg is halt előbb.”
 
„Egyszer kiterelték az összes nőt a táborból nem messze egy mezőre. Velem volt a két gyerekem is. Jóval odébb, velünk szemben a férfiakat állították fel ugyanígy. Állni már alig tudtunk, még szerencse, hogy vittem magammal mindenhova egy kinyitható széket. Egyik gyerekemet az egyik, a másikat a másik térdemre ültettem. Nagyon sokáig vártunk ott. Mindenki tudta, biztos volt benne, hogy meg fogunk halni. Egy ilyen helyzetben egy idő után megszűnik a félelem. Vártuk, mikor lőnek le bennünket… Aztán kiadták a parancsot: menjünk vissza a gettóba. Abban a pillanatban a gettó paradicsom lett az életünkben.”
 
„Hálás és büszke vagyok a fiamért. Hogy ilyen fiam lehetett…”
 
„Amikor muzsikáltunk, az mintha templomi szolgálat lett volna. Amikor játszottunk, Istenhez kerültünk közel, ahogy a hallgatóink is.”
 
„Mit tanultam a hosszú életem során? Hálás vagyok, hogy anyám mind az öt gyerekét taníttatta. Hálás vagyok, hogy túléltem a háborút. Hálás vagyok mindenért. Hálás vagyok, hogy van mit enni, hogy láthatom a Napot. Hálás vagyok, ha széles mosolyt látok. Az életben minden ajándék. Megtanultam, hogy mindenért hálás legyek.”           
 
Surlófény, ahogy filmes berkekben mondják. A teljes beszélgetést, és a zenei bejátszásokat is (Alice Sommer játszik) úgy látod, mintha félhomály lenne. Legtöbbször az arcának csak az egyik felét látod e fénybeállításban. Piros pulóver, rózsaszín sál van rajta, rövid haja közép barnára festve. Játék közben látod a szikár, ám erős zongorista ujjakat. És láthatod a karikagyűrűjét is ujján. Játék közben néha belenéz a kamerába…Alice Sommer. 98 évesen. (A dokumentumfilm 2009-ben készült.)     
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.