Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A vágyak tárháza

2010.06.28
A vágyak tárháza óriási
 Kép
Az egyik legnehezebb időszakunk lehet az, amikor elértük azt, amit szerettünk volna.
 
Gondoljunk csak bele! Volt egy vagy több elhatározásunk kisebb-nagyobb célokkal megalapozva, azaz, tudtuk, mit is akarunk, ezért képesek voltunk dönteni – így vagy úgy -, tudatosan figyeltük azokat a lehetőségeket, amik előrébb vittek bennünket a megvalósításban, majd mertünk cselekedni, mentünk, dolgoztunk érte, közben gyűjtöttük az örömöket, és egyszer csak ott állunk: elértük, amire vágytunk. Ott vagyunk benne, fogjuk a két kezünkbe, érezzük a talpunk alatt, a bőrünkön, a szívünkben, s valamiért mégis úgy gondoljuk, azt érezzük: üresek vagyunk, nem is volt ez olyan nehéz, mint amennyire gondoltuk, nem is olyan nagy érdem az, amit megcsináltunk. Pedig maga a folyamat, az út, ami idáig vezetett, milyen érdekes volt, milyen sok örömöt, sikert okozott még akkor is, ha néha azt gondoltuk, soha nem lesz a miénk! Szóval, ott állunk abban, amire vágytunk, és nem tudjuk, mit kezdjünk vele.
 
A problémánk tehát összetett: egyrészt, egy mentális döntésnek – amennyiben cselekvéssel párosul -, van kimenetele is, azaz, aminek van eleje, annak van közepe és vége is. Másrészt, ha vége van valaminek, az a múlt részévé válik. Lezárunk, lezárhatunk egy időszakot. Akkor minek örüljünk (hiszen megkaptuk, amire vágytunk, elértük, amit akartunk)? Vagyis hogy örüljünk valaminek, ami a végét jelenti egy folyamatnak, ami mondjuk ki, az elmúlással, a halállal egyenlő?! Talán érthető, ha egy kicsit megtorpanunk, s nem tudjuk, mit is kezdjünk magunkkal, a vágyott tárggyal, személlyel, munkával. Egyrészt nyomaszt bennünket, hogy nem tanultuk meg feldolgozni az elmúlást, nem látjuk, vagy nem akarjuk meglátni a folyamatot egészben. Másrészt, emberi mivoltunkból fakadóan, és persze a szocializációnak, a civilizációnak köszönhetően megerősítésekre vágyunk – mint mindig, most is -, egy külső személytől, rokontól, ismerőstől, baráttól, barátnőtől. Úgy keressük az elismerő szavakat, úgy vágyunk a fejsimogatásra, mint egy gyerek, akit mindig dicsérni kell: igen, jó voltál kisfiam, ügyes voltál kislányom.
 
Talán az egyik legnehezebb dolgunk most van: örülnünk kell annak, amit elértünk. Tartalommal lehet feltölteni a Jelent, s ahogy már többször írtam, örülnünk annak, amink van.  A folyamatot, a pozitív spirált csak így tudjuk fenntartani. Ugyan egész életünkben azt hallottuk, hogy mindenért meg kell küzdeni, hogy a nagy terveket csak nehézségek és lemondás útján érhetjük el, de mi már tudjuk, mert megpróbáltuk, hogy az igazi, nekünk való kis és nagy célokat, örömök útján - mondjuk ki -, sokkal könnyebben megkapjuk, elérjük, mint azt előre gondoltuk volna. Amikor ugyanis benne vagyunk a megvalósításban, s eggyé válunk vele, nem gondolkozunk túl sokat, csak sodor az ár bennünket, s a cél lebeg a szemünk előtt, amit annyira óhajtunk. Az igazság az: az ÚT az izgalmas. S mivel emberi mivoltunkból fakadóan nem tudunk majomként egyik ágról a másikra átugrani, hogy leszakítsunk egy újabb gyümölcsöt, ezért ott lent, a fa alatt el kell gondolkoznunk azon, milyen jó az a gyümölcs, ami most a kezünkben van. S örülni kell neki. Tudatosan, mert mi akartuk. A miénk. Lásd meg a kezedben lévő gyümölcsben az örömödet, a szépséget!
 

Vedd észre:   

- a gyerekedben, akit megsimogathatsz, s aki rád mosolyog

- bármelyik gyerekben, aki rád emeli a tekintetét

- vedd észre azokat is, akik nem tudnak a szemedbe nézni

- örülj, hogy találtál munkát, de jusson eszedbe, amikor nem dolgoztál

- hogy egészséges vagy, sportolhatsz, de lásd azokat is, akik nem képesek rá

- örülj annak, hogy fiatal vagy, középkorú vagy, idősebb vagy

- örülj az autódnak, a busznak, a vonatnak, ami bárhova elvisz

- egy finom falatnak

- egy mosolynak, egy nevetésnek bárkitől

- a türelmes, szép szavaknak, a nyugalomnak

- örülj a nyüzsgésnek, a zsivajnak

- örülj az esőnek, mert lemossa a gyümölcsről a port, életet tart fenn, de vedd észre, ahogy szivárványos könnycseppként a viaszos felületen megtapad

- s a Napnak is örülj, ami ízt és színt ad mindennek, hiszen fenntartja az életet, bármiről is legyen szó

- örülj, hogy élsz, hogy ott van a lábad alatt az újabb út, utak, lehetőségek

- hogy kitűzhetsz újabb célokat, hogy vannak vágyaid, akaratod, döntéseid

- hogy örülni tudsz annak, amid van – mert te vágytál rá, nem más

- s vedd észre, hogy ezzel előkészítettél egy újabb lehetőséget, alapot adtál a továbbiaknak: mert újabb céljaid lesznek, újabb vágyak.

Kép

A vágyak tárháza óriási. Csak nézz körül! Örülj annak, amit elértél, s a többi jönni fog magától… Csak figyelj és örülj, örülj és figyelj… Tudatosan örülj, tudatosan figyelj… Menni fog. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.